muellah

1982-ben a felesége bejelentette: világot akar látni. Repülővel, vonattal, busszal, kocsival, biciklivel, de ha kell, gyalog is nekivág a nagyvilágnak. Már másnap. Giri Rikkersnek ekkor döntenie kellett. Vagy az utat választja feleségével, vagy éli tovább megszokott életet kockára téve azt, hogy elveszíti nejét. Nem is az utat, mindinkább feleségét választotta. Azóta zarándokol.

A most 55 éves holland férfi jelenleg Izraelbe tart. Nem hitbéli meggyőződésből, egyszerűen ezt a célt tűzte ki maga elé. Egy székesfehérvári kávézó teraszán beszélgetünk, éppen szállást, pontosabban sátorhelyet keres. A közelben egyetlen olyan védett udvar van, ahol nyugodtan álomra hajthatja a fejét, ez pedig egy papi otthon. Meg is kérdezzük, hogy befogadnának-e egy zarándokot egy éjszakára, de elutasítást kapunk. Megtudjuk, hogy korábban már kirabolta őket egy magát zarándoknak mondó férfi. (Ahogy mondani szokták: semmi sem szent.)

Giri nyugodt marad. Mint mondja, olyan még nem fordult elő, hogy ne lett volna hol aludnia. Mindig alakul valahogy és mindig jól - magyarázza - angyalok vigyáznak rá és ezúttal a fotós barátom az ő angyala. Még délután találkoztak Barnával, akinél - mint nálunk, sokaknál - az egzisztenciális és érzelmi biztonság mindennel szemben elsőbbséget élvez. Ez vezette a beszélgetés fonalát, Giri ugyanis minden reggel úgy ébred, hogy sosem tudja, hol tölti majd az éjszakát. Amikor arra kérdezek rá, hogy hogy él túl, kicsit konkrétabban, hogy sose fordult-e elő vele, hogy olyan helyre tévedt volna, ahol nem segítettek neki, azt válaszolja, nem emlékszik ilyen esetre, bár kétségtelen, hogy tudatosan keresi is az angyalokat, vagyis azokat, akik önzetlenül segítenek neki s Barnára mutogat. Fotós barátomnak ugyanis sikerült ugyanis elintéznie, hogy a kávézó egy éppen felújítás alatt lévő részében aludjanak.

Giri harminc éve úton van. Nincs otthona, nincsenek tervei. Csak a pillanatnak él, csak az számít, ami most van. A többi alakul. A múlton pedig - mint mondja - felesleges rágódni, nem változtathatunk rajta.

(Képek: Pápai Barna)

Látszólag közhelyekben beszél (lehet, hogy csak a nyelvi akadályok leküzdése érdekében), mégis érezni, hogy olyasvalaki mondja ezt, aki sokat látott. Egy leporellót vesz elő, rajta az El Camino útvonala és rengeteg pecsét minden zarándokútról, amit végigjárt. Egy nap 30 kilométert tud megtenni gyalog, így járta be a világ misztikus helyeit. Tibetben például két évet töltött el kolostorban. Van megtakarított pénze, de időszakos munkát is vállal, nem okozott gondot Spanyolországban gyümölcsöt szednie némi pluszért.

Giri Rikkers fizikus. De sohase hitte, hogy csak annyi a világ, amennyit látunk belőle...

Coelho csak ír arról, amit Giri meg is csinál. Valahol itt kezdődik minden.

[Via Joyoftech]

Related posts:

1. Happy Thanksgiving! What are you thankful for today? [Cartoon]
2. So True It’s Almost Not Funny: Tech Innovation Explained [Cartoon]
3. If Tech Journalists Went to a Sci-Fi Convention [Pic]

A note from Team Esc: Em is the epitome of an escapee. We should really stuff her and keep her in the office as a constant reminder of the right attitude towards taking risks and making things happen for yourself. Thrilled you have got this job through Esc. Good luck!

1. Quit

Two years ago. I made the best decision of my life. I quit the world of suits, being chained to a desk, boredom and the world of making it through the hours of 8am – 7pm every day. I am a corny person and I wanted to make sure I enjoyed every single day. Now I’m not slagging off the world of finance. It just wasn’t quite for me… So as soon as I realised it, I quit. Just like that. No messing around and umming and ahhing… I quit. And boy am I glad I did that.

2. It’s All About The Research

As soon as I quit, I decided I wanted to be a television presenter. Now where do you even begin with that. I had no idea. I had no friends that had any idea. And so the process began of getting to know everything in the world there was to know about the world of television. Who to know. What to know. Where to know. I got to know every company. Every contact in every company. And also every friend who could possibly introduce me/ help me/ tell me any advice. Offer to meet anyone. Work for anyone. And go to everything where you might meet someone. Every if you are pooped at the end of the day. It will be worth it. You have no idea where one meeting one person for five minutes might take you.

3. Be A Dweeb

Once I knew what I needed to do. I bought myself a pretty pen. A pretty notebook. Booked a presenting course. Found some unpaid running work on the set of a showreel making company. And things went from there. I then asked a friend to help me set up my website with showreel, headshots (taken by a girl I met at an Esc meeting) and all. And dum dum duuum, I had a pretty website called www.embell.co.uk. From there I sent that out to every contact that I had dweebily arranged on a spreadsheet, that was growing as I spoke to more people.

4. Loose The Ego

Trying to do what you want isn’t easy. You have to make sacrifices. I moved out of my cute house. Said goodbye to my friends (Ok, I’m making that sound dramatic) but I packed up my bags and moved to a sofa at the end of my parents bed. Wow do they love me. I was 25 and at the end of their bed. Goodness me, they must be proud but they supported me in my search for the right job. Another point on the ego is that, while I was working on sets and learning tricks of the trade, I was working the other five days of the week as a nanny, pa, cleaner to my friends, bat mitzvah planner, photography assistant, game show stand in, tv contestant and waitress. I took all jobs I could find and ended up doing some spectacularly random things. Even those jobs led me to meet more people. Make more contacts. Find more jobs. It’s a never ending process. Those people now send me everything random. People know you are up for being involved in something totally odd. I love it.

5. Be Adaptable

I ventured out from the office in search of tv presenting jobs. Instead I’ve been on a blooming random journey around the media world and some other worlds too. My first major job was with an events company who asked me to present a 31 day music festival in South Africa. I said yes. Packed my bags. And off I went to Cape Town. I returned 9 months later after organising a 15 day festival with two other people. Did presenting, radio interviews, made sponsorship deals. Did marketing. Ran the event. Introduced bands to 100s of people. Hosted a fashion show. Looked after artists. Managed a team. Hung out in Cape Town. Dressed as a chicken and sold balloons to children. Ok it wasn’t quite what I was expecting and I came back penniless but I had the best time and I would go again. Coming back from that, I landed an unpaid internship at a music production company. They brought me on to work on a documentary on the band McFly. Brilliant. I didn’t even know they were still around and boy are they still around. They rock. As you can tell I’m now a super fan.

6. Get Your Stumpy Finger into More Than One Scrummy Pie

So while living in Cape Town or rocking out in the music production world, I wanted to find more things to get involved in. After long brainstorming sessions on a beach in Devon, I decided to expand my website. Instead of annoying my friends by sending them weird things to do around the world and in London, I thought I would channel it into something cooler. So I titled myself ‘A Professional Weirdo’. Adapted my website and on the first page, starting writing one post a day on something to do that day. Uber cool pictures. Kind of nutty writing style. And this opened my world to even more things. I sent it round to all newspapers and websites. Started reviewing for a few websites and am now on the hunt in the world of reviewing. The world of Time Out, Spoonfed, Le Cool, This is Your Kingdom. You get my gist. I now have a dream like bubble which has me managing to get a column in a newspaper magazine providing Londoners with the most fascinatingly cool thing to do that week. That dream like bubble looks pretty fabulous so I’m after it…

7. Be A Bit of a Job Whore

There are SO many job sites out there in the media world. I signed up to all them. Every day my inbox is filled with job opportunities. There are things out there. Even if you are scrubbing floors while reading them, there are things. Apply to all of the things that look relevant. Keep a big book filled with the websites. The contacts. Everything you need to know. New business ideas. Write them on your mirror or on your shower door. I know someone that does that. He thinks in the shower so he needs something to write on. I made it through to the top 40 in an international online competition to host a year long travel show. I never thought I would make it past the first stage. But I went for it and it worked and I now have a friend in Canada who is trying to help me out. The other contestants put me in touch with job companies around the world too. I even applied to run a post office in Antartica for 6 months this summer. Be open and apply. You never know where it might take you.

8. Make sure Escape the City Have Got your Back

The McFly project comes to an end today and I just accepted a job yesterday through the one and only, Escape the City. I was dragged to a drinks party two years ago. Just after I had quit my financial head hunting job. I was hungover. Soaked wet from the rain. Had blisters from my new shoes and couldn’t really be bothered. But I went. And goodness me, am I glad. From day one, they have helped me on my job search. They had me host the Esc launch party. They let me interview some dudes in the city. I helped with the first Esc Wednesday and they blooming rock. I have applied for so many jobs through them and I have just accepted a job as… a wedding planner. Random I know, but it’s a great opportunity. I get to use my events experience. I get to deal with psycho brides. I get to organise and I can keep blogging and writing with the peace of mind that I have some money for food. I am so glad I got my job through them. So so glad. They are freaking great and I kind of worship them…

9. Don’t Regret Doing Something that No one Else Would Do

So my final bit of chat, because I know I’ve been rambling for a while now… Ignore everyone else when they think you are doing something stupid. Even if it goes wrong, you will have tried something different. Or it will take you somewhere new. Or you will make a new friend. I quit my job on New Years Day during the lowest point of the recession. I made sacrifices that people thought were stupid. I did jobs that people thought were embarrassing. But I’ve had a sooper dooper time. I’ve met so many ridiculously cool people. I have loved every minute of it and will continue to search for the weird and the wonderful…

• Em Bell
• www.embell.co.uk
• www.twitter.com/missemkbell

Related posts:

1. Esc Hero #18: “From Financial Analyst to Fishing Captain to Nicaraguan renewable energy”
2. Want to travel the world for your job?!
3. Cycling to the World Cup

Submitted by: mydollyaviana
Posted at: 2011-05-04 12:24:55
See full post and comment: http://9gag.com/gag/114901

Apple TV-nek, annak. Legalábbis ezt állítják a pletykák, mert hivatalos válaszokból egyelőre nincs sok: annyit lehet tudni, hogy az Apple egy óriási adatközpontot hozott létre Észak Karolinában, és hogy hasonlókra készül az Egyesült Államok és Európa több területén is, meg hogy 12 millió gigabájtnyi adattárolót rendelt, de hogy pontosan minek, arról nem szólnak a hírek.

A Piper Jaffray elemzőjének a fejében azonban kezd összeállni a kép.

Elég volt leporolni egy másik pletykát, az Apple TV-t. Nem azt a kis dobozt, amelyiket már most is meg lehet vásárolni, hanem azt, amit a hírek szerint rövidesen piacra dob az Apple: a valódi tévét, ami nemcsak jóminőségű, nagyfelbontású képet jelenit meg, de ami egy rakás szolgáltatást is a felhasználó kezébe ad. Olyasféle technológiai ugrásra kell készülni a tévékategóriában, mint amekkorát az iPhone jelentett annak idején a mobilok között.

Az elemzők szerint ezekbe a készülékekbe belekerül a mostani Apple TV összes funkciója, tudja majd rögzíteni a tévéadásokat, az iTunes-on keresztül lehet majd elérni a tévéadókat, filmeket, sorozatokat, és az App Store-ból 1080p felbontású játékokat tudunk letölteni rá. És ebben óriási pénz van, a szakértők szerint egy tízdolláros havi előfizetői díjjal 118 milliárdról 150-170 milliárd dollárra tudná növelni 2012-es bevételét az Apple, de az tisztán látszik, hogy nemcsak a hardvert kell megépíteni, ki is kell szolgálni azt.

És elvileg erre lennének jók ezek a hatalmas adatközpontok. Nem én mondom, hanem az elemzők, de logikusnak tűnik.

Regular readers of Springwise may remember MatchFounders, the site that paired startups with potential investors or buyers in a manner similar to many online dating sites. Rather than using a match-making format, we now see Denmark-based startuplotto.com hoping to boost entrepreneurs’ businesses and investors’ profiles using a lottery-inspired mechanic.

Set up by 21stRetail, startuplotto.com is free to subscribe to, with subscribers receiving no more than one email per month. Contained within the email will be a short description of a new startup, with an invitation to sign up to its service or trial its product. If the subscriber accepts this invitation, they are then automatically entered into a lottery, handled by PricewaterhouseCoopers, to win 1 percent of the startup's stock. Simultaneously, the entrepreneur sending the invitation through startuplotto.com will receive a host of new members and users. In startuplotto.com’s own words, “even if you don’t win the lotto you’ll still be helping entrepreneurs”.

Entrepreneurs: one to use to expand your audience and boost your subscription figures? And everyone else: could this is be a way to get involved in the next big thing? (Related: Daily tips for startups, distilled from books old & new — Crowdsourced feedback offered to young startups — Platform lets investors clone experts' stock ideas.)

Website: www.startuplotto.com
Contact: support@startuplotto.com

You’re charging together? Already?! ~Not-So-Handy Andy

I was only half-joking when, on first sight, I tweeted that I will buy a new iPad 2 to go with my new Smart Cover. The new iPad cover is enchanting.

It also seems to be enchanting to many.

I’m estimating that at least 60% of iPad buyers will get one. Based on an estimate of 36 million iPads sold in 2011 and an average price of $48 (70% polyurethane and 30% leather mix), the total revenue for Smart Covers will top $1 billion this year.

I further estimate that with a very modest gross margin of 75% (average cost to produce of $12), the Smart Cover could contribute $777 million to Apple’s gross margins.

The iPad by itself should generate $23 billion in revenue and a contribution of $7.7 billion. That means that the Smart Cover will add 4% to sales and 9% to gross profits. If taken as a bundle, the iPad+SC will increase gross margin over the iPad alone by nearly 200 basis points (taking it from 33% to 35%).

It will be interesting to compare the Smart Cover business with competitor tablet businesses.

Nekik nem volt órájuk, nekünk pedig időnk nincsen.

Shared by muellah
aranyos. :)

Mendor Oy is in the business of helping diabetics but sometimes we also need help.
Now we are looking to find a nice and positive elderly person to help us out at our Espoo, Keilaranta office, at least a few times a week.

The main scope of work would be:
- making coffee
- taking care that our 2 small conference rooms and 1 small kitchen are clean and in neat order
- sometimes giving our employees advise based on a long life experience

We offer:
- Warm lunch
- nice people to talk to
- interesting and active working environment
- Helsingin Sanomat and Kauppalehti available for reading (other reading can also be arranged)

In case you have any questions,
please contact:

CEO Kristian Ranta
kristian.ranta@mendor.com
GSM: +358 45 673 33313 begin_of_the_skype_highlighting +358 45 673 33313

Ez fájt.

Shared by muellah
Mindegy, hogy hol élek, csak szerelem legyen, zene legyen és két csendben suhanó kerék néhány olyan napon, amikor nincs felhő az égen.

Köszönöm a kommenteket, amit az előző bejegyzéshez írtatok. Elolvasva őket, rájöttem, hogy kimaradt belőle pár dolog, ami talán érdekes lehet. Az egyik, hogy én imádom csinálni a bringavázakat. A négy év alatt semmit sem fakult a lelkesedés, sőt talán érzékletesen úgy tudom leírni, hogy a legbensőbb énemig átizzott. Szerelmes vagyok a folyamatba, ahogy vas és acéldarabokból egy használható szerkezeti elem lesz, egy kerékpár lelke, a kezem munkája nyomán. Ez egy nagyon hosszadalmas születési folyamat, pláne úgy, ahogy én csinálom. A tempót csak a "rutin meg az évek" gyorsítják, gyorsíthatják. Számtalan technológiai fogás, néhány szakma ismerete hozza meg a végeredményt. A mesteremnél csak egyes fázisokat csinálhatok, mert egymásra utalva-épülve dolgozunk, hogy a mennyiség is meglegyen. Azért kezdem el magam, mert mindent én szeretnék csinálni. Nem a mennyiség a lényeg. És nem is a minőség. Azt gondolom, hogy ilyen szinten nem sok értelme van foglalkozni vele, hiszen nem lehet, lehetetlen, értelmezhetetlen a gányolás fogalma. Fel sem merül.

Egy egyedileg, acélból készített vázat semmi értelme összehasonlítani a távol-keleti gyárak által készített vázakkal. Ez szakmai kérdés elsősorban, amivel senkit sem szeretnék untatni. Hogy a patinás gyártók is Kínába vitték a termelést? Persze. De egy magamfajta sohasem kerülhet olyan spirálba, mint ők. A kulcs megint csak ez: Ernesto Colnagonak nincs hiányérzete, ha egy nap nem fog reszelőt, vagy égőfejet a kezébe. Nekem van. Ő egy adott ország A, A+ jövedelmi osztályba tartozó kerékpárosainak 23-23,7%-át akarja látni Colnago bringákon. Én egy évben szeretnék 35 vázat készíteni. Többet nagyon nem is tudnék. A két világot semmi értelme összehasonlítani. Új brandet sem kell építenem, hiszen már felépült. De ne értsetek félre, nem gondolom azt, hogy ez a vázépítés dolog majd eltart engem és a kis családomat. Én sem gondolom, hogy annyira - Magyarországon - beindulhat a bolt. Szerencsére külföldön sokkal inkább vevők az emberek egy nagy mester egyetlen tanítványának dolgaira és egyértelműbb, ha egy öregtől a fiatal átveszi a stafétát. Én egyszerűen vázakat szeretnék csinálni, mert imádom és mert meggyőződésem, hogy van saját stílusom, hangom mint vázkészítőnek és hiszem, hogy a termék, amit elő tudok állítani elégedettséggel és boldogsággal használható. Hogy mennyibe fog kerülni egy merényi váz? Már gondolkodom, gondolkodunk rajta. Nagyjából megsaccoltuk, hogy mennyiért lehetne Magyarországon is eladni egy muffos vázat. Az órabérem 750 forint körül jön ki...

Hogy miért megyünk haza? Egyszerűen honvágyunk van. Itt nem vagyunk otthon. Hiányoznak emberek, hangulatok, fények, hangok. Hiányzik az együtt sírás, az együtt nevetés. Itt egy poszter közepén élünk. Az embereket nem arra tervezték, hogy poszterekben éljenek. Arra sokkal inkább, hogy családban, barátok között, utálatos szomszéd mellett, Hegedűsék alatt, vagy az utca elején balra éljenek. Az emberrel kell, hogy történjenek dolgok. Egy poszteren semmi sem történik, minden időtlen. Mozdulatlan. Csodálatos négy évünk volt/van itt, és rengeteg dolog nagyon fog hiányozni, amik miatt rendre vissza is jövünk majd. De otthon az otthon van. Rozinak nagyik, nekünk anyu, apu kell, amíg vannak nekünk. Sokan vannak otthon akiknek szükségük van ránk és sokakra nekünk van szükségünk. Ha az élet igaz örömeit és igaz bánatait vizsgáljuk a maguk egyszerűségében, akkor ott már nem nagyon számít, hogy a határ melyik oldalán vagyunk. Ott ez már régen nem érdekes szerintem.

Mindegy, hogy hol élek, csak szerelem legyen, zene legyen és két csendben suhanó kerék néhány olyan napon, amikor nincs felhő az égen.