muellah

Diego Verges fotóira a flickr-en bukkantam rá. A 28 éves fotós audiovizuális kommunikációt tanult Spanyolországban, majd néhány hónap stúidós munkát követően utazni kezdett.

Rövid levelezés után készséggel mesélte el Baliem Valley-i sorozatának történetét. Kameráján keresztül egy távoli, számunkra szinte ismeretlen világba csöppenünk.

“Idén februárban utaztam el Baliem Valley-be. Arrafelé a dolgok elég lassan történnek, így egy teljes hónapot töltöttem el Irian Jaya felföldjén, ami Indonéziához tartozik és Új-Guinea szigetének nyugati részén található. A keleti rész egy független állam, Pápua Új Guinea.

Wamenat – ami Baliem Valley legfontosabb városa – csak repülővel lehet megközelíteni, mivel se utak se ösvények nincsenek a hegyeken keresztül. Két társaság üzemeltet járatokat, elég borsos áron. A repülők áruval telepakolva járják a távot, hogy ellássák az alig tízezer fős városkát, amit aztán az átlagos indonozéiai árak ötszöröséért értékesítenek. Míg egy palack két literes víz 50 eurocent Jakartában, addig Wamenában ugyanez 2,5 euro, szóval drága.

Minden út Jayapuraból indul, ami egy parti város Irian Jaya észak-keleti részén. Az utazáshoz a helyi rendőrség különleges engedélye szükséges. A hegyekben aktívak a független erők, és az emberrablás sem ritka, de a veszélyt igazából fel sem fogod mikor megérkezel, mert a helyiek kedves, vendégszerető házigazdák. Jól tudják honnan jön a pénz.

Jayapura tele van indonéziai kinézetű emberrekkel, de Wamenában, ahol az út igazán elkezdődik, hirtelen pápuai alakokkal találod magad körülvéve. Sötét bőr, karakteres arcok, izmos testek. A hely egy régi vadnyugati városra emlékeztet, három hosszú, széles úttal és földszintes kis faházakkal kétoldalt.

Három táskával utazom, egyik a hátizsákom, benne egy Canon 5d Mark I és egy 5d Mark II, három objektív 24mm, 50mm és 70-200mm-esek, két speedlight, filterek, laptop, pocketwizard-ok, 500 GB-os külső lemez és memória kártyák. A másik táskámban a világító felszerelésem van, míg a harmadikban állványok, softbox, derítőlapok és egy kevés hely a ruháimnak és gyógyszereknek. Így együtt 57 kilót nyomnak. Őrült ötlet gyalog nekivágni ennyi cuccal, de a költségvetésem igen szűkös volt a négy indonéziai hónapra. Az út során a legolcsóbb szállást, közlekedést, vezetőt és éttermeket kerestem, ami további kihívást jelentett, de egyben nagyszerű tapasztalatot is.

A tervem az volt, hogy antropológiai portrékat készítek a Dani és Lani törzsekről, ami egyszerűen hangzik de jó pár problémával szembe kellett néznem. Áram csak Wamenaban van, a hosszú hegyi túrák alatt elektromos ellátás nélkül vagy. Így a 10 napos túra során nem tudtam tölteni az akkumulátorokat, ezért nálam volt az Alien Bees féle Vagabon II-es, mellé pedig külső aksik a kameráimhoz. Épp elég, ha nem pocsékolsz el túl sok expót.

A 10 napos túrához egy csapatot is kellett toboroznom a helyi pápuákból. Egy idegenvezetőt, egy szakácsot és 5 hordárt, akik a felszerelés és a csapat számára szükséges ételt cipelték. Helyi falvakban aludtunk, ahol az első napoktól egy rakás bolha költözött a hálózsákomba. A végére tele voltam viszkető csípésekkel, és még a városi hotelben is három éjszakába telt, míg minden bolhától megszabadultam.

A Dani Törzsegy hihetetlen közösség, tele tradíciókkal és igen gazdag kultúrával. Például a nőknek három évente csak egy gyereke lehet, hogy egészségesen fel tudják nevelni. Fő táplálékuk a burgonya, amit különböző módokon készítenek el. Van még egy vaddisznóra hasonlító háziállatuk, de ezt csak ünnepségeken fogyasztják. Mielőtt a civilizáció elérte volna őket, kis kagylókat használtak pénz helyett, amit manapság már csak bizsuként hordanak a nyakukon. Ezek a kagylók igazán értékesnek számítottak, mivel megszerzésükhöz a tengerig kellett gyalogolniuk, ami három heti út egy egészséges felnőttnek. Vicces volt mikor kiderült, hogy a helyi nyelvben csak háromig számolnak, fölötte már mindenre azt mondják hogy “sok”.

A hosszú túra után további 10 napot töltöttem Wamena-ban. Egy autóval olyan törzsi családokat látogattam meg, akik elérhetőek voltak az útról. Ez ugyan egyszerűbb volt mint a túra, a környezet viszont teljesen más, ezért úgy döntöttem hogy a kunyhóikat használom képeim háttereként. Az autóval minden nap kaland volt. Öreg járgány, drága üzemanyag, fából készült hidak és sok rendőrségi ellenőrző pont, ahol az engedélyeket kérték.

Összességében az utazás nagyszerű tapasztalat volt, de több idő szükséges, hogy egy teljeskörű fotós dokumentáció készüljön ezekről a tradíciókban gazdag törzsekről, melyek hamarosan eltűnnek. Csak a kormány védelme tarthatja életben őket, mert a globalizált világ a végét jelenti sok száz éves kultúrájuknak.”

Diego Verges-t facebookon és twitteren is megtaláljátok, ahol követhetiken hogy épp merre jár,  és milyen projekten dolgozik.

Kissé utópisztikus és elsőre teljesen valószínűtlen az Instant heart rate, ám az alkalmazás valóban tudja azt amit ígér: a telefon segítségével megméri a pulzusunkat. Nem is akárhogyan, tíz másodperc alatt, a kamera segítségével (!!!); tehát ne sötét szobában próbálkozzunk, és ne nyomjuk az ujjunkat nagyon az objektívhez, a többit az app és a telefonunk intézi.

Shared by muellah
a webkezelő az olyan mint a jegykezelő?

Today’s games are great, but they just don’t carry the same immeasurable 8-bit nostalgic value as, say, Chrono Trigger or Link’s Awakening. Now Stockholm-based pixel artist Junkboy has hypothesized for Swedish magazine Level what it might have looked like had contemporary games—Arkham Asylum, Guitar Hero, Little Big Planet, Metal Gear Solid 4, Super Smash Bros. Brawl, Soul Calibur, and more—existed in that golden age.

Compare the full series of “demake” images to their modern originals, below.

Arkham Asylum

Bayonetta

Bioshock

Super Smash Bros. Brawl

Brutal Legend

Dead Space

Final Fantasy XIII

Guitar Hero

Killzone

Little Big Planet

Metal Gear Solid 4: Guns of the Patriots

Mirror’s Edge

Noby Noby Boy

Need for Speed: Shift

Metroid: Other M

Pikmin

Red Dead Redemption

Resident Evil 5

Sin & Punishment: Star Successor

Soul Calibur

Starcraft

Super Mario Kart

(Way of the Pixel via Reddit. Junkboy on DeviantART and pixeljoint.)

Blu-ray.

Shared by syck
es akkor meg nem is beszeltunk a magyar lakohazak / lakoparkok minosegerol, felhasznalt epitoanyagok elettartalmarol...

Nagyon furcsa jelenség alakult ki napjainkban. Egy teljesen új “vallás” jelent meg az ingatlanok kérdésében – az utóbbi időben sorban jártak nálam olyanok, akik a korábbitól gyökeresen eltérő új elveket vallanak. Nézzük meg, milyen elképzelések küzdenek egymással!

Az egyik oldal a konzervatív ingatlan hívő felfogás. Véleményük szerint az egyetlen érték, amit az ember igazán megszerezhet az életben, az az ingatlan. “Csak az a biztos ami megfogható!” – hallottam nemegyszer. Ezek közül is az első az ember saját lakása, háza, ami természetesen a saját tulajdonában kell lennie.

Ez a nézet nagyon elterjedt Magyarországon – hiszen ahogy a könyvemben is írtam, ma hazánkban a lakosság 93%-a saját tulajdonú ingatlanában lakik. Ez szinte közgazdasági lehetetlen – a fejlett országokban ez az arány 50-60% mindössze, a lakosság majdnem fele bérli a lakását.

Ennek a helyzetnek történelmi okai vannak. Egyrészt a szocializmus idején a vagyonfelhalmozásnak egyetlen módja volt lehetséges – az ingatlan szerzése. Másrészt azok a tömegek, akik a szocializmusban bérlakásokban laktak, a kilencvenes évek elején töredék áron megvásárolhatták ezeket – így szinte nem is maradtak állami bérlakások.

A másik nézet teljesen új. A hívei szerint a saját tulajdonú lakás szükségtelenül drága és komoly veszélyeket hordoz. Például a mostani válság megmutatta, hogy egy hitelre vásárolt lakás egyáltalán nem a mienk. A hirtelen megnövekvő hitelkamatok nagyon sok családot ellehetetlenítettek, így nagyon sok lakás vár árverezésre. Jelenleg 1,1 millió ember van az aktív BAR listán. Egyes becslések szerint a bankok által kényszerértékesítendő (magyarul elárverezendő) lakások száma másfél éven belül 100.000db fölé kerül. Ennél már az is jobb, ha az embernek bérlakása van. Ezért a lakást az embernek bérelni kell.

Mik a két oldal szubjektív érvei? A konzervatív ingatlan hívők szerint:

• A bérletre fizetett összeg pénzkidobás, hiszen a bérelt lakás sosem lesz a mienk
• Ami a saját ingatlan örök érték, mindig lakhatunk benne, ha baj van eladhatjuk, vagy majd öröklik utánunk a következő generáció

Ezzel szemben a reformer bérlés hívők állítása szerint:

• Az ingatlan megszerzési költségei magasak, bérelni sokkal jobban megéri
• Nem fenyeget a BAR lista és az árverés rémképe
• Rugalmasan oda tudunk költözni, ahol munka van, a saját lakás röghöz köt
• Mindig életállapotunknak megfelelő helyen és módon lakhatunk

Kinek van igaza? Nézzünk egy példát a számokra!

Vegyünk egy 10 milliós lakást.

• Ennek minimum 30%-a kell jelenleg a megvásárláshoz: ez 3 millió
• A megszerzés költségei (illeték, ügyvéd) 600.000Ft
• 20 éves futamidejű kölcsön esetén a 7 millió kölcsönre reálértékben a 2,4-szeresét kell a banknak visszafizetnünk, ez 16,8 millió (havi 70.000Ft)
• Húsz évig fizettük az ingatlan amortizációs költségét, minimálisan számoljunk 2%-al, ez 20 év alatt 4 millió, azaz 16,700Ft/hó. (Akik nem olvasták a könyvem, azoknak röviden: az ingatlanra folyamatosan költeni kell, hogy ne romoljon az állapota: rendszeresen festeni kell, időnként kis és időnként nagy felújítást kell végezni – ennek a költsége az amortizáció, ami a szakirodalom szerint átlagosan 3%)

Ez így összesen 24,4 millió. Ezzel szemben a bérlés esetén egyetlen kiadás a bérleti díj (a közműveket egyik esetben sem számoltam). Egy 10 milliós lakás bérleti díja 40-50.000Ft/hó. Legyen a magasabb, ez 20 év alatt 20×12x50.000=12.000.000Ft.

A két modell közt látszólag nincs nagy különbség: Az egyik költött 24,4 milliót 20 év alatt (az elején 3,6 milliót, majd havonta átlagosan 86.800Ft-ot) és maradt egy tízmilliós lakása. A másik csak 12 milliót költött (havonta 50.000Ft-ot), de nincs a végén semmije.

Mit fog tenni a reformerünk azzal a megspórolt pénzével, amennyivel neki kevesebbe került a lakhatása? Itt két út lehetséges. Ha nem jól bánik a pénzzel, ha az ősember dolgozik a pénztárcájában, akkor havonta az a 36.800Ft, amivel neki az egész kevesebbe került, úgy fog elszivárogni, hogy észre sem veszi. És akkor tényleg rosszabbul jár, mint aki kényszerből, fogcsikorgatva minden hónapban kifizette a banknak a törlesztő részleteket.

De lehet, hogy egy pénzügyileg művelt emberünk van, aki képes ezt a megtakarítást normálisan felhalmozni és befektetni. Hozzuk közös nevezőre: ő befektetett az elején 3,6 milliót (ennyit nem kellett a lakás kezdő költségére költenie) majd havonta a megspórolt 36,800Ft-ot is hozzárakta. Mit kapunk így a végén? Végigfuttattam a szimulációt egy valódi termékkel, költségek és adóterhek levonása után, az eredmény reálértékben: 61 896 289 Ft. Ebből 6db ilyen lakást is vehetünk, nem egyet! (Ha egyáltalán akar még saját inatlant… ) Ha nem ingatlant veszünk, akkor is elindíthatja a gyerekeit az életben és/vagy egy igen bőséges tőkejövedelemre is telik. 62 millióból havi 413.000Ft járulék vehető ki, mindhalálig.

De az ingatlan ára mindig felfelé megy – mondják erre sokan. Ezzel egy baj van, hogy nem igaz. Ma Magyarországon az a furcsa helyzet állt elő, hogy a tavalyi nagy ingatlan áresés után az ingatlanok ára reálértékben pont ott tart, ahol 20 évvel ezelőtt. Ha az elmúlt 20 év inflációs adatait elővesszük és beszorozgatjuk, akkor az jön ki, hogy a mai forint reálértékben éppen a 30-ad részét éri, mint az 1989-as. Az átlagos ingatlan árak nagyon érdekes pályát futottak be az elmúlt húsz évben. Az 1990-es évek elején a tanácsi lakások piacra dobásával egy hatalmas áresés következett be, majd 1998 és 2000 közt következett az ingatlan árrobbanás, majd az utolsó két évben egy újabb nagy esés. De ha kiszorozzuk az inflációt ezzel a 30-as aránnyal, bizony az jön ki, hogy pont ott tartunk, mint 20 éve. Ennyit az ingatlan befektetések kiváló hasznáról…

Tanulság

Mint Kiosaky híres könyvében mondja: “A világon a legdrágább dolog pénzügyileg műveletlennek maradni.” Erre ez igen szép példa. Mindenki eldöntheti, érdemes-e megtanulni a modern pénzügyeket, vagy a régi hagyományokat követni.

Röviden néhány régebbi cikkem ingatlan témában:

• 8 szörnyű tény az ingatlanbefektetésekről – mindenki elgondolkozhat, érdemes-e ingatlanokba fektetni. Pedig akkor még hol volt ez a mostani ingatlan áresés…
• Kutyasétáltatás – Miért nem mennek (annyira) fel az ingatlan árak, mint az értékpapírok?
• Hitelből befektetés – Hogyan ne fektessünk értékpapírba ingatlanunkból
• Ajándékozzuk el saját biztonságunkat! – Egy esettanulmány lakáshitel ügyben a TV2 Naplóból.

Shared by muellah
hehe.

Shared by muellah
szép lett.

Shared by muellah
ájj. :/

Rendszerint, ha e-mail template készítés kerül szóba, már előre fázok. Nekem legalábbis ez az igazi sötét erők területe, ahova nem szívesen teszem be a lábam. Inkonzisztencia, problémák, végtelen tesztelési órák... A gonosz elleni harcban segít az Email Standards Project, ahol a kiáltvány mellett a létező kliensek támogatási gyűjtése is megtalálható.